13/2

Lépteket hallottam nem messze tőlem. Valaki leült mellém, de én csak zokogva néztem magam elé. 
-Ashley, ne haragudj. -ért a kezemhez, de én azonnal elrántottam. 
-Ne érj hozzám. -mondtam normális hangnemben. Igazából nem dühös, hanem összetört és csalódott voltam. De az viszont kibaszottul. 
-Kérlek Ashley. Ne haragudj rám, és bocsájts meg! Én Téged szeretlek! Nagyon is! -mondta érzelemmentes hangon. 
Fájdalmasan felnevettem, majd megszólaltam. 
-Te szeretsz? Sohasem kellett volna belédszeretnem, és hinnem neked. Menj a francba! -igyekeztem vissza a házba.
*******

Fél év elteltével, még mindig szörnyű, és fájdalmas visszaemlékezni arra a bizonyos szombat estére. 
Harryvel azóta nem tartom a kapcsolatot, és nem is szándékozom egy szót sem váltani vele. Ő volt életem szerelme, erre megcsalt. Kösz. Én hülye pedig elhittem neki hogy szeret, ja a nagy francokat! De mindegy is... Lezártam magamban ezt a témát. 
Ez megint nem az én napom. Megint esik. Megint egy unalmas nap, de legalább ez az utolsó Niall, Liam & Lou nélkül. Ma jönnek haza LA-ből, és végre láthatom őket, 3 hét után. Ők hárman nagyon hiányoznak, de Zerrie, James&Char és Harry egyáltalán nem! Charlotte 1 hónapja, Zayn 4 hónapja, Harry pedig fél éve nem áll velem szóba. Remek! 
-Louuuuuuuuuuu! -ugrottam legjobb barátom nyakába, és szorosan öleltem percekig. Most csak Ő jött át, mert Niam pihennek. 
-Hercegnőm! -mosolygott, majd két cuppanóst kaptam tőle. 
-Milyen volt LA? -ültünk le a nappaliba. 
Ott hablatyolt mindent össze-vissza, már követni se tudtam, így inkább nevetve befogtam a száját. 
-Naa, most miért? -nevetett Ő is, miután elvettem a kezem. 
-Mert annyi baromságot összehordasz, hogy már nem tudlak követni. Nem az egész életedet kérdeztem, hanem csak annyit, hogy mi volt LA-be, erre te a születésedtől kezdve mesélsz itt mindent. -röhögtem már jobban. 
-Azt hittem szereted hallani a hangom, és szereted ha beszélek. -vágta be a műdurcát. 
-Igen szeretem bébi, de ennyi egy hónapra elég volt belőled. -öleltem át nevetve. 
-Szeretlek hercegnőm. -szorított magához. 
-Én is szeretlek durca. -nevettem el magam, mire Ő is hangos nevetésbe kezdett. 
-ASHLEEEY! -verte valaki az ajtót izomból. 
-Mi a ..? Ki az? -kiabáltam, majd kinyitottam az ajtót. 
-Az egyetlened. -húzott magához Harry. 
-H-Harry... mit keresel te itt? -toltam el magamtól. 
-Ez meg mit keres itt? Máris mással vagy? Te hülye liba! -kaptam tőle egy hatalmas pofont, majd azzal a lendülettel fordított hátat, és elment. Totál részeg volt...
-Ash, jól vagy? -ölelt át Lou. 
-Persze... minden oké. -nyeltem le a gombócot a torkomba. 
-Gyere. -vitt fel a szobámba, majd az ágyra tett. Felém kerekedett, majd kezeimet a fejem mellé helyezte, és kezeivel fogta azt. 
-Louis? -néztem fel rá. 
-Ashley. -mosolygott, majd adott a szám sarkába egy puszit. -Kellesz nekem... most azonnal! -szuszogta a nyakamba, mire én lelöktem magamról, és felpattantam... 
-Te megőrültél? -kerekedtek ki a szemeim. 

... to be continued. xo

13/1

***
*fél év elteltével*

Reggel amikor kinyitottam a szememet, elmosolyodtam, amikor Harry szuszogását hallottam. Halkan kimásztam az ágyból, és lementem a konyhába reggeliért. Ott állt lent mindenki, Louis kezében pedig egy csokitorta volt, "19"-es gyertyákkal díszítve. Amikor megláttak, elkiabálták magukat.
-Boldog szülinapot, Ashley! -kiabálták, én pedig elnevettem magam, és könnyek gyűltek a szemembe.
-Nagyon szépen köszönöm, srácok! -öleltem meg őket egyesével, majd Harry is lebattyogott a lépcsőn. 
-Boldog szülinapot életem. -adott egy puszit a homlokomra, majd leült ő is. Felszeltem a tortát, majd mindenkinek adtam egy szeletet.
-Akkor ma este buli van, Ash és mindenki! -kiáltott fel Liam.
-Na végre, úgyis régen buliztunk már így együtt. -mondta Harry. 

*********************
*este*
Tele volt a ház idegenekkel, és így nem volt valami élvezetes buli. Mindenhol lányok & fiúk, olyanok akikről még életemben nem hallottam. Harryt kerestem, és megakadt a szemem, egy nagymellű, szőke lányon. Pár másodperccel később, Harry jelent meg mellette, és egy poharat adott a kezébe. Körülbelül 5 percen keresztül bámultam őket, majd mérgemben meguntam. Inkább öntöttem magamnak egy pohár Jack Daniel'st, és kimentem az udvarra. Liammel elbeszélgettünk, majd Louis hirtelen felkapott, és a medencébe landoltam. 
-Louiiiiiiiis! Ezért meghalsz! -másztam ki nevetve. 
Amikor megtaláltam a gyereket, szétütöttem a fejét, majd felmentem átöltözni. De ekkor hirtelen megálltam az ajtó előtt, ugyanis nyögések szűrődtek ki a helységből. Egy ismerős hangot hallottam... Harry. Azonnal rájuktörtem az ajtót, és majdnem kiugrott a szemem a helyéről. 
-MI A FASZ? -üvöltöttem el magam, amikor az a szőke bige Harryn lovagolt.
-Ashley! -nézett rám Harry, majd kifutottam a szobából, végig a kerten, egyenesen a parkig. 
Hogy tehette ezt velem? Hogy? Egy undorító utolsó féreg! Gyűlölöm...

KÖSZÖNÖM

Drágáááák! Köszönöm szépen az 500 oldalmegjelenítést!! TOVÁBBRA IS OLVASSÁTOK, ÉS ARRA IS SZERETNÉLEK TITEKET MEGKÉRNI, HOGY KOMIZZATOK PLS! KÖSZI! PUSZI. ♥

12

* 1 hónap elteltével *

Harry Styles
Azt hiszem, hogy kiszerettem Charlotteból. Megértettem azt, hogy nekünk örökre vége. Ő boldog Jamessel, és ennek igazán örülök. Ashley már leszállt rólam, de tudom hogy még mindig szeret. És van egy kis probléma... azt hiszem kezdem megkedvelni. 
-Jó reggelt. -köszöntem rekedtes hangon a konyhában reggeliző Ashleynek. 
-Neked is. -válaszolt unottan, majd miután elfogyasztotta a pirítóst, a koszos tányért a mosogatóba rakta. Elsétált mellettem, én pedig végignéztem rajta, és szemem kerek fenekén akadt meg. Ajkamba haraptam, majd elmosolyodtam. Én is elfogyasztottam egy tál müzlit reggelire, majd felmentem a hálóba. Ashley ajtaja egy picit nyitva maradt, így pont láttam, ahogy leesik róla a törölköző, majd egy fekete csipkés bugyit, és egy hozzá illő melltartót vesz magára. Nagyot nyeltem, és éreztem hogy dudorok ott lent. Benyitottam hozzá, majd szép lassan szorosan mögéálltam. Forró csókokat nyomtam nyakára, mitől néha felnyögött. 
-Halkan, más is van itthon. -suttogtam a fülébe, majd az ágyra fektettem. 
Felnézett rám tengerkék szemeivel, majd csípőjét az enyémhez tolta. Szép lassan húztam le róla a bugyit, aztán a melltartóját is eltávolítottam. 
Ő is megszabadított a ruháimtól és megtörtént, aminek megkellett. 

-Harry... ezt nem kellett volna. -vette vissza fehérneműjét, én pedig csillogó szemekkel bámultam. 
-Ash. Kedvellek. Nagyon. Jól nézel ki, tetszel. -öleltem át hátulról, mire libabőrös lett. 
-Ugye nem viccelsz? -suttogta a szavakat. 
-Nem. Úgy érzem kezdenek kialakulni irántad az érzéseim! -mosolyodtam el, és most tényleg komolyan gondoltam. Teljesen belezúgtam. 

Ashley Jensen 
Nagyon szeretem őt! Nagyon remélem, hogy komolyan gondolja a dolgokat. Vele akarok lenni. 
Felkaptam magamra egy rövidnadrágot, és egy pólót, amire ez volt ráírva: "69". Harry elvigyorodott, majd egy puszit nyomott az arcomra. Lementünk a nappaliba, ahol Charlotte, Zerrie, Liam és Louis ültek a kanapén, a tévét bámulva. 
-Hali. -ültem le az egyik fotelba, az ölembe pedig Harry. Mindenki "miafasz" fejjel nézett ránk, mire én felnevettem. 
-Nehéz vaaagy. -löktem le nevetve, mire ő pofára esett és mindenki röhögőgörcsbe tört ki. 
-Ezt megbánod! -nézett rám ideges fejjel, amitől megijedtem. Felpattantam, majd felfutottam a szobámba, Harry persze szorosan mögöttem. Beakartam előtte csukni az ajtót, de ő belökte, így én a földre zuhantam. 
-Harry, könyörgöm ne bánts! -remegett a hangom. 
-Szépségem, sosem bántanálak. -simított végig oldalamon, majd felsegített a földről, és az ágyra fektetett. -Szeretlek! -feküdt be mellém.
-Szeretlek. -néztem mélyen a szemébe. 
-A mai naptól kezdve, mindig melletted akarok lenni. Minden este a mosolyodra elaludni, és minden reggel a hangodra kelni. Minden percben csókolni akarlak, és amikor csak lehet, fogni a kezed. Ölelni akarlak a végtelenségig, és elmondani hogy mennyire szeretlek. Vigyázni akarok rád. -húzott magához közelebb. 
-Harry, sosem akarlak elveszíteni! -könnyeztem be szavai hallatán... nekem még sosem mondtak ilyet.
-Jóéjt, szépségem. -csókolt meg, majd elaludtunk. 




REMÉLEM TETSZETT. OLVASSÁTOK & KOMMENTELJETEK. PUSZIKA. ♥ ♥

NEM ÚJ RÉSZ!

Sziasztok csibék. Nem új rész, de NAGYON KÖSZÖNÖM, a TÖBB MINT 450 MEGJELENÍTÉST!! Imádlak titeket! ♥ A következő rész nem tudom mikor lesz, mert mostanában sosem vagyok gépközelbe. De azért próbálkozom minél előbb hozni. Oldalt feltettem a szereplőket, és alá van írva hogy mi a foglalkozásuk. :) Aki még nem olvasta a blogot, az tegye meg, és megjegyzéseket is elfogadok.
Szóval, igyekszem a következő résszel, jó éjszakát. :) ♥

11

És ekkor ébredtem fel. Egy ismerős szobában voltam, és amikor felültem, Zaynt láttam meg a konyhába sürögni-forogni. Én már megint mi a faszt keresek ebbe a házba? 

-Zayn, minek hoztál ide? -álltam fel. 

-Nem én hoztalak ide, hanem Harry. Ők most Charlotteal mentek el, én meg éppen kaját csinálok nekik. Kérsz te is? -kérdezte. 

-Nem, kösz. Inkább elmennék innen minél messzebb. 

-Harry azt mondta, hogy amíg nem jön vissza, addig nem mehetsz sehova. 

Leültem, majd vártam. 

**

Zaynnel megettük a kaját amit Hazzéknek csináltunk, és még utána piáltunk is, nem is keveset. Zaynnel elkezdtünk csókolózni, és hát kissé elfajultak a dolgok. Felmentünk a szobájába, és megtörtént, aminek meg kellett. Mivel elég fáradtak voltunk, így lefeküdtünk aludni. 

Harry Styles

Charlottenak egy romantikus vacsorát szerveztem, de Ő nem bocsájtott meg nekem. Egész este nem evett, és nem fogadott el tőlem semmit. Én mindennél jobban szeretem Őt, de Ő nem engem. 

Mindent elbasztam. 

BOCSIIIIII, HOGY ILYEN RÖVID LETT, DE MAJD BEPÓTOLOM. PUSZI! ♥ ♥ 

10

SKACOK! NAGYON SAJNÁLOM, HOGY MÁR FÉL ÉVE NEM HOZTAM RÉSZT, DE NEM VOLT RÁ IDŐM. :/ ÚJRA BEINDUL A BLOG, ÉS REMÉLEM OLVASSÁTOK MÉG! PUSZIKA! ♥



Egész éjjel egy kukkot sem tudtam aludni. Hiányoztak a többiek... hiányzott az együtt töltött percek, nevetések, és az hogy velük legyek. Szeretem őket, de azt hiszem, hogy ez nem kölcsönös... vagyis nem tudom, semmit sem értek már. Ez alatt az egy év alatt annyi minden történt... Szerelem, csalódás, szex, összetört szív, szomorú pillanatok, és még sorolhatnám. Röviden: Hiányzik minden... Sosem lesz semmi olyan, mint régen. 


*fél év elteltével*
Kórházban fekszem. Tegnap éjjel karamboloztam
egy másik személygépkocsival. Mivel egész eddig egyedül éltem, senki nem volt körülöttem, nincs egy barátom sem, így nem csodálkozom azon, hogy senki sincs bent velem. 1 hét múlva mehetek ki, aminek egyáltalán nem örülök... szét fogom unni az életemet is... És megint a szülinapomon történt tragédia... Kopogtak a kórterem ajtaján... 
-Igen? Ki az? -kérdeztem rekedtes hangon. 
Ekkor belépett Harry&Lisa (harry barátnője), Zayn&Perrie (Zayn jegyese), James&Charlotte (Charlotte barátja). 
-Úristen, minden rendben? -rohant oda egyből a ""barátnőm"".
-Minek jöttetek ide? -néztem a plafont. 
-Hozzád, Ash! Amikor meghallottuk mi történt, mindenki egyből autóba ült, és rohantunk ide! -szorította meg a kezemet egyik oldalról Charlotte, másik oldalról Harry. 
-De minek? 1. Eddig is megvoltam egyedül, most is menni fog! 2. Ha eddig leszartatok, akkor most miért vagytok itt? 3. Hol voltatok amikor szükségem lett volna rátok? Több, mint fél éve egyedül élem az életem, és titeket az sem érdekelt, hogy eljöttem! Hetekig csak szállást kerestem és munkát, amiből megtudok élni! Sosem csalódtam még ekkorát senkiben, mint bennetek! Nem akarlak látni titeket, menjetek el! -mondtam a szavakat, amik csak úgy jöttek ki a számon. A mondandóm végére már könnyes volt a szemem, és arra vártam, hogy végre húzzanak el! 
-Boldog szülinapot! Vigyázz magadra. -engedték el a kezem, majd lassacskán, de elhagyták a szobát. 
Igen, most lett volna rájuk a legnagyobb szükségem, de felállok, és tovább megyek! Nem fogom feladni, akkor sem hogyha örök életemben egyedül leszek! 
***
Már két hete kiengedtek, és szerencsére semmi bajom sincs már. Hivatalos vagyok egy kerti partira ami természetesen Zaynéknél lesz. Fél kilenckor indultam el, és 20 perc alatt odaértem. 
Csak heten voltunk, és hát mire én odaértem, mindenki már be volt rúgva. Én nem iszok, ugyanis vezetek. Én szinte egész este punnyadtam, míg ők tök jól elvoltak. Újra előtörtek belőlem az érzések Harry iránt. Még legbelül mindig nagyon szeretem. Egyedül ültem a medence szélén, és néztem a többieket. Mindenki jól szórakozott, és ezen halványan elmosolyodtam. Ennek a háznak minden részében történt valami. Körbenéztem, és előtörtek az emlékek. Felálltam, majd pár perc múlva egy kar fonódott a derekam köré. Ő volt az. Részeg volt. 
-Hol van Lisa? -suttogtam. 
-Elment aludni. -válaszolt. 
-És te miért nem vele vagy? -léptem egyet előre, így kibújtam öleléséből. 
-Mert már unom. Szar az ágyba, nem jön be már annyira... Pont olyan mint te! -mutatott rám. 
-Értem. -nyeltem le a torkomban lévő gombócot. -Sosem leszek elég jó neked, Harry? -fordultam vele szembe. 
-Nem! Tudod, én még mindig teljes szívemből Charlottera vágyom. Ő az a vad, bulizós, vagány csaj, aki kell nekem. Szép, csinos, formás. Te sose leszel Ő! -dülöngélt. 
-Sajnálom! Szeretlek Hazza! -ezt kimondva, már ott sem voltam. 




REMÉLEM TETSZIK! ENJOYYYYYY IT! KÖVI RÉSZ: FOGALMAM SINCS. :'D Pusza. ♥