10

SKACOK! NAGYON SAJNÁLOM, HOGY MÁR FÉL ÉVE NEM HOZTAM RÉSZT, DE NEM VOLT RÁ IDŐM. :/ ÚJRA BEINDUL A BLOG, ÉS REMÉLEM OLVASSÁTOK MÉG! PUSZIKA! ♥



Egész éjjel egy kukkot sem tudtam aludni. Hiányoztak a többiek... hiányzott az együtt töltött percek, nevetések, és az hogy velük legyek. Szeretem őket, de azt hiszem, hogy ez nem kölcsönös... vagyis nem tudom, semmit sem értek már. Ez alatt az egy év alatt annyi minden történt... Szerelem, csalódás, szex, összetört szív, szomorú pillanatok, és még sorolhatnám. Röviden: Hiányzik minden... Sosem lesz semmi olyan, mint régen. 


*fél év elteltével*
Kórházban fekszem. Tegnap éjjel karamboloztam
egy másik személygépkocsival. Mivel egész eddig egyedül éltem, senki nem volt körülöttem, nincs egy barátom sem, így nem csodálkozom azon, hogy senki sincs bent velem. 1 hét múlva mehetek ki, aminek egyáltalán nem örülök... szét fogom unni az életemet is... És megint a szülinapomon történt tragédia... Kopogtak a kórterem ajtaján... 
-Igen? Ki az? -kérdeztem rekedtes hangon. 
Ekkor belépett Harry&Lisa (harry barátnője), Zayn&Perrie (Zayn jegyese), James&Charlotte (Charlotte barátja). 
-Úristen, minden rendben? -rohant oda egyből a ""barátnőm"".
-Minek jöttetek ide? -néztem a plafont. 
-Hozzád, Ash! Amikor meghallottuk mi történt, mindenki egyből autóba ült, és rohantunk ide! -szorította meg a kezemet egyik oldalról Charlotte, másik oldalról Harry. 
-De minek? 1. Eddig is megvoltam egyedül, most is menni fog! 2. Ha eddig leszartatok, akkor most miért vagytok itt? 3. Hol voltatok amikor szükségem lett volna rátok? Több, mint fél éve egyedül élem az életem, és titeket az sem érdekelt, hogy eljöttem! Hetekig csak szállást kerestem és munkát, amiből megtudok élni! Sosem csalódtam még ekkorát senkiben, mint bennetek! Nem akarlak látni titeket, menjetek el! -mondtam a szavakat, amik csak úgy jöttek ki a számon. A mondandóm végére már könnyes volt a szemem, és arra vártam, hogy végre húzzanak el! 
-Boldog szülinapot! Vigyázz magadra. -engedték el a kezem, majd lassacskán, de elhagyták a szobát. 
Igen, most lett volna rájuk a legnagyobb szükségem, de felállok, és tovább megyek! Nem fogom feladni, akkor sem hogyha örök életemben egyedül leszek! 
***
Már két hete kiengedtek, és szerencsére semmi bajom sincs már. Hivatalos vagyok egy kerti partira ami természetesen Zaynéknél lesz. Fél kilenckor indultam el, és 20 perc alatt odaértem. 
Csak heten voltunk, és hát mire én odaértem, mindenki már be volt rúgva. Én nem iszok, ugyanis vezetek. Én szinte egész este punnyadtam, míg ők tök jól elvoltak. Újra előtörtek belőlem az érzések Harry iránt. Még legbelül mindig nagyon szeretem. Egyedül ültem a medence szélén, és néztem a többieket. Mindenki jól szórakozott, és ezen halványan elmosolyodtam. Ennek a háznak minden részében történt valami. Körbenéztem, és előtörtek az emlékek. Felálltam, majd pár perc múlva egy kar fonódott a derekam köré. Ő volt az. Részeg volt. 
-Hol van Lisa? -suttogtam. 
-Elment aludni. -válaszolt. 
-És te miért nem vele vagy? -léptem egyet előre, így kibújtam öleléséből. 
-Mert már unom. Szar az ágyba, nem jön be már annyira... Pont olyan mint te! -mutatott rám. 
-Értem. -nyeltem le a torkomban lévő gombócot. -Sosem leszek elég jó neked, Harry? -fordultam vele szembe. 
-Nem! Tudod, én még mindig teljes szívemből Charlottera vágyom. Ő az a vad, bulizós, vagány csaj, aki kell nekem. Szép, csinos, formás. Te sose leszel Ő! -dülöngélt. 
-Sajnálom! Szeretlek Hazza! -ezt kimondva, már ott sem voltam. 




REMÉLEM TETSZIK! ENJOYYYYYY IT! KÖVI RÉSZ: FOGALMAM SINCS. :'D Pusza. ♥