Ragaszkodott ahhoz, hogy egyedül megy ki a reptérre. Aha, persze... nem akartam hogy elmenjen, ezért követtem. Kiszállt a taxiból, én pedig leparkoltam, és mentem utána, de nem feltűnően.
**
*Harry szemszöge*
Amikor megláttam, nem hittem a szememnek. Körülbelül 20 méterre állhatott velem szemben.
Mosolygott rám, de közben szomorú is volt. Elkezdett sétálni felém.
-Nem akarom hogy elmenj! -suttogta a szavakat.
-El kell mennem. Elakarok innen menni, itt nem boldog az életem. A lány, akit teljes szívemből szeretek, soha többé nem lesz az enyém. Louis volt a legjobb barátom, de már csak köszönni se köszönünk egymásnak. Az egész életem egy szenvedés. Otthon jobb lesz nekem. Természetesen visszajövök majd kis időkre, de visszaköltözök. -mondtam.
-Akkor én is megyek veled! -jelentette ki.
-Minek? -ennyit kérdeztem. De tudtam, hogy ezzel összetörtem.
Nyelt egyet. Fejét lehajtotta.
-Miattad Harry. Csakis miattad akartam elmenni veled, mert egyszerűen nem tudom elképzelni nélküled az életem, érted? Soha a büdös életbe nem szerettem így senkit, mint 3 éve amikor beléd szerettem! És ez az érzés azt hiszem, hogy nem fog elmúlni soha! Érted? Azt hittem, hogy ha utánad jövök, rájössz arra, hogy nekünk egymás mellett van a helyünk, a sírig! Te vagy a legtökéletesebb férfi az életemben, Veled képzelem el az egész hátralévő életemet! Neked akartam gyereket szülni, veled akartam megöregedni. Te lettél volna az az ember, aki mellett minden reggel boldogan keltem volna fel, és minden este boldogan feküdtem volna le. Te lettél volna az, akihez hozzábújtam volna, akit szorosan öleltem volna, akinek minden egyes nap millió csókot adtam volna, és TE lettél volna, és TE is vagy az EGYETLEN FÉRFI az életemben! Harry Styles... Mindennél, és mindenkinél jobban szeretlek.. de ha te ezt nem tudod értékelni, sajnálom. Ne haragudj hogy idejöttem, de jól esett végre elmondani, hogy mit is érzek valójában. És Zayntől soha többet nem akarok semmit, csak a mai program is hazugság volt. Elmondom mégegyszer, hogy az én életemben Harold Edward Styles lesz az ELSŐ és UTOLSÓ férfi! Szeretlek. -fejezte be a mondandóját, immár könnyekkel teli szemekkel.
-Kérlek ne haragudj... -fordítottam hátat, és elindultam a gépre.
Hátra néztem, ő pedig csak bőgött.
-Sajnálom! -ennyit kiabáltam vissza, és eltűntem.
*Ashley szemszöge*
Térdre estem, amikor láttam, hogy elment. Nem érdekelt, hogy ki lát, vagy ki sem.
-Kincsem! -pattantam fel, majd olyan gyorsan rohantam, ahogy csak tudtam... de nem értem utol. Elment... Harry itt hagyott.
Mikor hazaértem, se szó, se hang, felrohantam a szobámba, és legszívesebben szétvertem volna mindent. Lefeküdtem az ágyra, és csak sírtam.
-When he open his arms, and holds you close tonight, it just won't feel right, cause I can love you more than this yeah, when he lays you down I might just die inside, it just don't feel right, cause I can love you more than this, can love you more than this.. -hallottam meg a Hangját. Az Ő hangját.
Benyitott, és egy csokor rózsa volt a kezében.
-Szerelmem! -suttogta.
-Kicsikém! -ugrottam a nyakába sírva.
-Mindennél jobban szeretlek! -csókolt meg.
... de ebben a pillanatban felébredtem, és Ő sehol sem volt. Végleg elment.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése