13/2

Lépteket hallottam nem messze tőlem. Valaki leült mellém, de én csak zokogva néztem magam elé. 
-Ashley, ne haragudj. -ért a kezemhez, de én azonnal elrántottam. 
-Ne érj hozzám. -mondtam normális hangnemben. Igazából nem dühös, hanem összetört és csalódott voltam. De az viszont kibaszottul. 
-Kérlek Ashley. Ne haragudj rám, és bocsájts meg! Én Téged szeretlek! Nagyon is! -mondta érzelemmentes hangon. 
Fájdalmasan felnevettem, majd megszólaltam. 
-Te szeretsz? Sohasem kellett volna belédszeretnem, és hinnem neked. Menj a francba! -igyekeztem vissza a házba.
*******

Fél év elteltével, még mindig szörnyű, és fájdalmas visszaemlékezni arra a bizonyos szombat estére. 
Harryvel azóta nem tartom a kapcsolatot, és nem is szándékozom egy szót sem váltani vele. Ő volt életem szerelme, erre megcsalt. Kösz. Én hülye pedig elhittem neki hogy szeret, ja a nagy francokat! De mindegy is... Lezártam magamban ezt a témát. 
Ez megint nem az én napom. Megint esik. Megint egy unalmas nap, de legalább ez az utolsó Niall, Liam & Lou nélkül. Ma jönnek haza LA-ből, és végre láthatom őket, 3 hét után. Ők hárman nagyon hiányoznak, de Zerrie, James&Char és Harry egyáltalán nem! Charlotte 1 hónapja, Zayn 4 hónapja, Harry pedig fél éve nem áll velem szóba. Remek! 
-Louuuuuuuuuuu! -ugrottam legjobb barátom nyakába, és szorosan öleltem percekig. Most csak Ő jött át, mert Niam pihennek. 
-Hercegnőm! -mosolygott, majd két cuppanóst kaptam tőle. 
-Milyen volt LA? -ültünk le a nappaliba. 
Ott hablatyolt mindent össze-vissza, már követni se tudtam, így inkább nevetve befogtam a száját. 
-Naa, most miért? -nevetett Ő is, miután elvettem a kezem. 
-Mert annyi baromságot összehordasz, hogy már nem tudlak követni. Nem az egész életedet kérdeztem, hanem csak annyit, hogy mi volt LA-be, erre te a születésedtől kezdve mesélsz itt mindent. -röhögtem már jobban. 
-Azt hittem szereted hallani a hangom, és szereted ha beszélek. -vágta be a műdurcát. 
-Igen szeretem bébi, de ennyi egy hónapra elég volt belőled. -öleltem át nevetve. 
-Szeretlek hercegnőm. -szorított magához. 
-Én is szeretlek durca. -nevettem el magam, mire Ő is hangos nevetésbe kezdett. 
-ASHLEEEY! -verte valaki az ajtót izomból. 
-Mi a ..? Ki az? -kiabáltam, majd kinyitottam az ajtót. 
-Az egyetlened. -húzott magához Harry. 
-H-Harry... mit keresel te itt? -toltam el magamtól. 
-Ez meg mit keres itt? Máris mással vagy? Te hülye liba! -kaptam tőle egy hatalmas pofont, majd azzal a lendülettel fordított hátat, és elment. Totál részeg volt...
-Ash, jól vagy? -ölelt át Lou. 
-Persze... minden oké. -nyeltem le a gombócot a torkomba. 
-Gyere. -vitt fel a szobámba, majd az ágyra tett. Felém kerekedett, majd kezeimet a fejem mellé helyezte, és kezeivel fogta azt. 
-Louis? -néztem fel rá. 
-Ashley. -mosolygott, majd adott a szám sarkába egy puszit. -Kellesz nekem... most azonnal! -szuszogta a nyakamba, mire én lelöktem magamról, és felpattantam... 
-Te megőrültél? -kerekedtek ki a szemeim. 

... to be continued. xo