Charlotte Thomson
Hú, elég gyorsan megy az idő. Mióta elköltöztem Jamessel Zaynéktől, azt sem tudom, hogy mi van a többiekkel. Ashley... egyedül hagytam, amit szörnyen megbántam. Elvettem tőle élete szerelmét, az első szerelmét, akit én nem is szerettem, soha. Amit Harry iránt éreztem, az nem szerelem, hanem vágy volt. Egy egy-éjszakás kaland volt, semmi több. Tudom, egy seggfej voltam. Egyedül hagytam, cserben hagytam a legrosszabb pillanataiban... és amikor kórházba került baleset miatt, akkor éreztem hogy eddig is mellette kellett volna lennem... De akkor már késő volt. Meglátogatom. Bocsánatot kérek tőle. Hisz nekem Ő volt 5 éves korom óta a legjobb barátnőm... és most is azt szeretném.
............................
Amikor beléptem a kapun, Harryt láttam az ajtóban ülve.
-Te mi a fenét keresel itt? -pattant fel, ideges fejjel.
-Ashleyhez jöttem. -mondtam, és becsöngettem.
-Harry, menj el könyörgöm. -hallottam hangját.
-Nem Harry vagyok... -mondtam.
Kinyitotta az ajtót, és ledermedt.
-Te végképp húzz el! Te már nem létezel számomra! A mi barátságunknak örökre vége! Érted?! Gyűlöllek, nem akarom hogy többé része legyél az életemnek! Elvetted tőlem Őt! Akit teljes szívemből imádtam. Átvertél, egyedül hagytál! És még ide jössz? Nem Charlotte, nem! Lépj ki az életemből. Örökre! -kiabált velem, és sírt is.
-Ezt szeretnéd? -sírtam én is.
-Ezt! -mondta.
-Sajnálom... szia. -szipogtam.
Ashley Jensen
A mai nap mi jöhet még? Először Harry, aztán Charlotte. Remélem Zayn nem tolja ide a képét, mert akkor tényleg meghalok. De Harry... én is vele akarok lenni. De nem bocsájtok meg ilyen könnyen... ehhez idő kell, de megengedem hogy itt legyen velem. Aztán majd, talán újra együtt leszünk.
-Legalább akkor gyere be, ne fázz meg. -nyitottam ki az ajtót.
Elmosolyodott, felpattant, és magához húzott. Szorosan ölelt kezeivel, és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Nagyon szeretlek! -mosolygott.
-Gyere be... -engedtem be.
Egész délután alig csináltuk valamit. De persze Ő még a wc-re is utánam jött... tényleg szeret... és én is Őt. Lehet, hogy nem bírom sokáig, és még ma megbocsájtok neki... Egyszerűen imádom.
-Nézzünk filmet! -mutatta a kezében a "Felhők fölött 3 méterrel" című dvd-t.
-Öhm, oké. -egyeztem bele.
Lefeküdtünk a kanapéra, átkarolt, betakaróztunk egy pléddel, és úgy néztük a filmet.
-Szeretlek. -suttogta a fülembe.
-Szeretlek. -fordultam felé.
-Megbocsájtasz? -húzott mégközelebb.
-Megígéred, hogy soha többet nem csapsz be, nem bántasz, nem hagysz egyedül, és hogy az összes szó, amit ma mondtál nekem, az mind igaz? -néztem a szemébe.
-Kincsem, esküszöm hogy igaz volt. Szeretlek, és nekem nem kell más. Melletted leszek mindig. Mint ahogy már elmondtam, te leszel a feleségem és a gyerekeim anyja. Nagyon szeretlek! -mosolygott.
-Én is nagyon szeretlek. -csókoltam meg.
Öhhm, azt nem tudom hogy mikor lesz a 2. fejezet, de remélhetőleg nemsokára. Remélem tetszett, és a kövik is tetszeni fognak. KÖSZÖNÖM, HOGY CSUPÁN 15 RÉSZRE, 575 MANÓ LETT! PUSZI! xxxxxxx
Egy befejező zene : Last first kiss (nem igazi klip)
Jó éjszakát. :) xoxo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése