2013. november 7., csütörtök

01

Nos gyerekek, meghoztam az első részt. :)
Nagyon remélem tetszeni fog, és kérlek kommenteljetek is, hogyha tetszett. 
Következő rész: Szerintem biztosan nemsokára. :)
R xx

Ashley Jensen
Sikerült! El sem hiszem hogy sikerült otthagyni ezt a borzalmas helyet. Egyszerűen gyűlöltem ott lenni, horror volt az a hely. Egy kis eldugott helyen találtunk egy házat, vagyis egy erdőben. Nem is mondanám kicsinek, ugyanis egy luxusház. De mivel nem volt ott senki, egy lélek sem, így bementünk. Csodálatos volt. Legalábbis az árvaháztól 1000x jobb.
-Char, ez hihetetlen. Sikerült eljönni onnan, és most egy ilyen házban élünk... Hihetetlen. -mondtam miután lefürödtünk, és ettünk. 
-Igen én sem hiszem el, csak valaki nehogy megtaláljon minket... -húzta el a száját.
-Nyugodj meg, itt biztonságban vagyunk. -mosolyogtam biztatóan. 

Zayn Malik
-Haver, elkéne menni apáék házához, mert már egy ideje kellene anyunak egy ruha, és még mindig nem vittem el nekik az új házhoz. Nincs kedved eljönni velem? -álltam fel, majd a göndörre néztem.
-De, menjünk. -állt fel ő is, és már el is indultunk.
***
-Te hallod, itt miért égnek a lámpák? -kérdeztem idegesen.
-Talán betörtek? -kérdezte Harry majd bementünk és láttuk meg hogy két csajszi a kanapén üldögélve röhögcsél. 
-Ti meg kik vagytok, és mit kerestek itt? -kérdeztem végignézve a lányokat.
-Elmegyünk, csak kérlek ne hívjátok a rendőrséget! -pattantak fel, majd futásnak eredtek. 
-Állj! -kaptuk el őket, majd visszaültettük őket a kanapéra. -Nem hívjuk a rendőröket, de mit kerestek itt? -ültünk le velük.
-M-mi elszöktünk az árvaházból... -nyökögte a baseballsapkás csaj. 
-És mi a nevetek? -kérdeztem.
-Én Ashley vagyok, ő pedig Charlotte. -mondta megint a baseballsapkás. 
-Most már elmehetünk? -kérdezte Charlotte.
-Nem. Nem engedjük hogy egyedül maradjatok ezek után. Maradjatok velünk, és segítünk nektek...mindenben. -vetettem fel az ötletet.

Ashley Jensen
-Nem kell, eddig is megvoltunk egyedül, most is menni fog. -álltam fel. 
-Ashley. -hallottam meg barátnőm hangját. -Ne csináld ezt. Nem hinném hogy az utcán szeretnél továbbra is élni. Kérlek maradjunk, máshova nem tudnánk menni. -sétált felém.
Nagy nehezen, de beleegyeztem. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése